Az eddigiekben kétszer nyílt lehetőségem TDK dolgozatot benyújtani, és prezentálni, mégsem tekintettem egyik alkalomra sem versenyként, legalábbis nem a többi hallgató vonatkozásában. Az igazi verseny sosem a többi résztvevővel történik, hanem saját magammal, a tudásom és képeségeim határainak kitolásával. A tudományos munka prezentálását közel egyéves kutatási tevékenység előzte meg. Ez az időszak nemcsak új felfedezésekkel és tudományos ismeretekkel gazdagított, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy kialakítsam saját kutatói szemléletmódomat. 

Dolgozatom az idegenvezetői interakciók és magatartás szerepét vizsgálja a turisták érzelmi reakcióiban és döntéshozatali folyamataiban, s rávilágít az idegenvezetők érzelmi megnyilvánulásainak fontosságára, mely alapjaiban befolyásolhatja a turisták elégedettségét és viselkedési mintázatát.

Napi szinten része az életemnek a beszéd és az előadói munka, de egy tudományos közegben való prezentáció egészen más tapasztalatot jelent. A konferencia egy olyan sokszínű közösségben és támogató, kompetens zsűrit jelenlétében zajlott, ahol a kutatásba vetett munka és a tevékenység iránti elkötelezettség valódi értéket képviselt. A prezentációt követő szakértői visszajelzések megerősítettek abban, hogy a kutatásom relevanciája és hatása a szélesebb tudományos közösség számára is fontos értéket jelent. 

Az első helyezés, amelyet elnyertem, hatalmas megtiszteltetés, de számomra a legfontosabb az a tapasztalat és tudás, amelyet ez az időszak adott. Szeretném, ha munkám hozzájárulna a turizmus tudományos diskurzusainak fejlődéséhez, és hosszú távon is nyomot hagyna a szakmában. A témavezetőm - Dr. habil. Happ Éva, Turizmus és Vendéglátás Tanszék, egyetemi docens - iránymutatása és hite, hogy képes vagyok magas szinten végig vinni a kutatásomat, jelenti a sikereim egyik fő kulcsát. Így az utolsó mondatom mindig neki szánom, mivel nélküle nem érhettem volna el mindazt, amit most elértem.

Fotó: Raffai Eliza